Olvastam minap egy cikket Nich Wignalltól, amelyben a szerző pszichológusként szerzett tapasztalatai által csoportosítja, értékeli a magányt.
Szerinte – “leginkább más emberekkel való intimitás hiányáról van szó”, amikor magányról beszélünk. És “bár az intimitás hiánya gyakran a fizikai szinten vagy a közös érdeklődés vagy értékek tekintetében jelentkezik, úgy tűnik, hogy a magány alapvetően érzelmi természetű – vagyis arról van szó, hogy érzelmi szinten nem érezzük magunkat eléggé kötődve más emberekhez (vagy önmagunkhoz). Tehát a magány olyan érzelem, amelyet a más emberekkel vagy önmagunkkal való intimitás érzékelt hiánya okozta fájdalomérzet jellemez.)”
Egy másik, – Merriam-Webster szótár – így definiálja a magányt:
– társaság nélkül lenni
– másoktól elzárva lenni.
De a magányról is elmondható általánosságban, hogy különböző emberek különbözőképpen élik meg.
Íme a magányosság leggyakoribb okai Wignal szerint:
Szociális szorongás. Amikor nehéz a szoros, társas kapcsolatokat kialakítanod, mert félsz attól, hogy mások elítélnek.
Trauma. Amikor egy fájdalmas, vagy ijesztő, zavaró élmény tartós szorongást idéz elő, és ez később negatívan befolyásolhatja a kapcsolatteremtő képességed.
Alacsony önbecsülés. Ilyenkor rosszul gondolkodsz magadról, és ezért azt képzeled, hogy mások is rosszul vélekednek rólad. Ez nagyban megnehezíti a másokkal való mélyebb, intimebb szintű kapcsolódásodat.
Az asszertivitás hiánya. Az asszertivitás az a képesség, hogy azt kéred, amit akarsz (vagy nemet mondasz arra, amit nem akarsz), mégpedig úgy, hogy őszinte vagy magadhoz és tisztelettel viseltetsz másokkal szemben. Ez a kommunikáció leghatékonyabb formája, mert lehetővé teszi az őszinte kívánságok, és szükségletek szabad kifejezését.
Ha ennek ellenére passzív, vagy passzív-agresszív kommunikációt választasz, azzal nem fogsz őszinte kommunikációt kialakítani másokkal, így magányosnak érezheted magad melletük.
Értékzavar. A saját értékrendszerünk ismerete azért fontos, mert úgy tudjuk magunkat olyan emberekkel körülvenni, akiknek hasonló a miénkez. Ennek hiányában, olyan emberek között, akik között az értékeink ellent mondanak, elszigetelődhetünk, és magányossá válhatunk.
Gyenge önismeret. Az jó önismeret azt feltételezi, hogy tisztában vagyok a saját működésemmel, hogy milyen hiedelmeim, elvárásaim, vágyaim, értékeim, erősségeim, gyengeségeim vannak. Ha ez nincs megfelelő szinten akkor nem csak másokkal, de magammal sem vagyok jó kapcsolatban, és ez magányossághoz vezet.
A magány – szerinte – adódhat még más okokból is, úgy mint:
- A fizikai kapcsolat hiányából, hogy elszigetelődünk egymástól, valamilyen akadályozó tényező miatt.
Ez a leggyakoribb oka, amiért az emberek magányosnak érezhetik magukat. A fizikai közelség sokkal jobban hiányzik az embereknek, még ha a technika hatalmas fejlődésével könnyen kapcsolatba is tudunk lépni manapság egymással online formában.
- A közös érdekek hiányából
Amikor nincsenek olyan emberek a közelünkben, akikkel közös érdeklődésünk van. Ennek hiányából fakadó legnagyobb magányosság, a házasságokban és más hosszú távú romantikus kapcsolatokban mutatkozik meg, ahol a közös érdeklődési kör kialakítására irányuló proaktív, és szándékos munka nélkül ez a megosztottság sértettséghez, és magányhoz vezethet.
Az értékek azok a dolgok, amelyek a legfontosabbak számunkra. De ha olyan emberekkel vagy körülvéve, akiknek nagyon eltérő elképzeléseik vannak arról, hogy mi a legfontosabb az életben, az elmagányosíthat.
Másrészt, még ha nincs is sok közös érdeklődési kör, az alapvető értékek nagyon erős összehangolása, figyelemre méltó módon összehozhatja az embereket.
- Az érzelmi intimitás hiányából
Amikor olyan emberekkel találkozunk, akik nehezen nyílnak meg, és nehezen fejezik ki az érzéseiket. Vagy úgy érzik, hogy mások nem igazán „értik” őket mélyen, és gyakran érzik úgy, hogy félreértik őket, vagy nem értékelik őket, ők valószínűleg ebben az érzelmi intimitás hiányban szenvednek.
Gyakran megesik velül, hogy kicsit megnyílnak, de könnyen megijednek vagy fenyegetve érzik magukat a sebezhetőségtől, és végül a jövőbeli sebezhetőségtől való félelmükben szabotálják az ígéretes kapcsolataikat.
Ez az érzelmi intimitás hiány olyan fájdalmas, és erős feszültség nekik, mert kétségbeesetten közel akarják érezni magukat a másikhoz, miközben rettegnek attól, hogy úgy nyilvánuljanak meg, ami mégis lehetővé tenné számukra az érzelmi közelséget.
- Az önintimitás hiánya, vagyis ha nem jó kapcsolatot ápolsz saját magaddal.
Ez miben nyilvánulhat meg?
Például, amikor lefoglalod magad, csak hogy ne kelljen egyedül maradnod saját magaddal. Nem próbálod megérteni a nehéz érzelmeidet, mint például a félelem, düh, vagy szomorúság, hanem csak “megjavítani” akarod.
Intellektualizálod az érzelmeidet, hangulataidat, és nem próbálsz velük együtt lenni, elfogadni őket. A nehéz érzelmek nem átélése hosszú távon elszakít önmagadtól, így tesz magányossá.
A fenti dolgok tudatosításával, vagy az ebben felsimert hiányosságaink javításával már jelentős lépéseket tehetünk, hogy sikeresen megküzdjünk a magányosággal.
Ha világos célokat fogalmazunk meg magunknak, és ennek figyelembe vételével kezdünk el dolgozni magunkon, garantáltan hatékonyabb lesz az önismereti munkád.
Nietzsche szerint, ha tudod mi a célja a szenvedésednek, akkor könnyebben elviseled a vele járó fájdalmat.
Ebben tudlak támogatni, hogy megtaláld a saját utad.
A saját célod.
