Van egy pillanat, amit szinte minden anya pontosan fel tud idézni.
Amikor a gyereked eldöntött valami fontosat, és nem téged kérdezett meg elsőként. Lehet, hogy egy nagy döntés volt: hova menjen továbbtanulni, vagy csak egy kisebb: kivel lógjon, mit csináljon a hétvégén. De az is lehet, hogy csak bezárta az ajtót, és nem mesélt neked. Te meg ott álltál azzal a gondolattal: de hát eddig mindig hozzám jött…. 🙁
És ez fájt. Nem is kicsit.
Nem azért fáj mert rossz anya vagy
Azért fáj, mert eddig te voltál az első akit hívott. Te tudtad, hogy mi a baja, mielőtt kimondta volna. És most ott állsz, hogy semmi dolgod, mintha felmondtak volna neked a munkahelyeden. Csak nézed, hogy valaki más vette át a helyedet.
Ilyenkor könnyű arra gondolni, hogy elrontottál valamit, vagy hogy eltávolodtatok. Hogy már nincs is rám szüksége.
Pedig pont fordítva van. Ha a gyereked képes dönteni nélküled, az nem kudarc, az a munkád eredménye. Pontosan ezt csináltad tizennégy-tizenöt éven keresztül, ezért dolgoztál. Felneveltél valakit, aki lassan meg tud állni a saját lábán.
Csak senki nem szólt előre, hogy ez majd ennyire fog fájni.
A kontroll, amit szeretetnek hívunk
Tudni, hol van. Tudni, mikor ér haza. Tudni, evett-e rendesen. Ez annyira természetes, hogy fel sem tűnik, hogy eddig ez volt a dolgod, hogy ne csak a saját szükségleteidet menedzseld, hanem az övéit is. És most egyszeriben tér, és idő szabadul fel, amivel rögtön nem is tudod mit kezdj. Ott állsz, és kapkodod a levegőt. Most mihez is kezdjek magammal, az életemmel?
A kontroll nem nem a gondoskodásról szól, hanem arról, hogy kapaszkodom. Abba az életbe, és identitásba, amibe olyan kényelmesen, és már régen beleszoktam. Mert működött, mert már belaktam.
De ha ez nem gondoskodás, akkor mi az?
A különbség nagyon finom. A kapaszkodás azt kérdezi: mire van nekem szükségem ahhoz, hogy nyugodt legyek? A gondoskodás viszont azt: mire van szüksége neki ahhoz, hogy boldog legyen és biztonságban érezze magát?
Ezért lesz a kontrol a gyereknek egyre szűkebb, és ezért van az, hogy jelezni fogja egyre látványosabban, és hangosabban, hogy ez szűk neki. Ettől válik ő felnőtté, és ettől leszel te is lépésről lépésre a felnőtt társa, és nem a szülője.
Az anyja vagy apja minidg is te maradsz. Csak tudd te is ember vagy. És a gyereked szemében is azzá válsz. Lépésről lépésre megmutatva, hogy te sem vagy mindenható, mindentudó személy.
A jó hír az, hogy nem a kontoll az egyetlen módja annak, hogy közel maradj hozzá. Csak ez a legmegszokottabb működésünk szülőként. Van egy másik út is, és ezt meg lehet tanulni.
Úgy ahogy a gyerekből, a szülőből is felnőtt lesz.
Az elengedés tehát nem azt jelenti, hogy kilépsz a képből, hanem azt, hogy másként leszel benne, mint eddig. Eddig te voltál a szervező, a döntéshozó, a biztonsági háló. Most viszont valami új következik, egy kapcsolat két felnőtt között. Nem rosszabb, nem jobb, csak más. És ezt mindkettőtöknek meg kell tanulnotok.
Erről a részről nem beszélünk sokat, mert most kezdjük el felfedezni, hogy van más út is, mint a korábbi generációknál. És még mindig nagyon kevés szó esik arról, hogy mi van anyával, vagy apával, mikor a gyerek lassan kirepül. Korábban ez a kor már öregkornak számított a szüleinknél, mára viszont a megnövekedett életkornak köszönhetően, még erőteljes, gyakran aktív, munkaképes emberek vagyunk. Így tehát nem mindegy, hogy mit kezdünk a felszabadult időnkkel, és energiánkkal.
A kérdés, amit kevesen mernek feltanni maguknak
Ahogy a gyereked egyre önállóbb, lesz és felszabadul sok kapacitásod, ami eddig le volt kötve, vajon te mit kezdesz ezzel?
Sokan elkerülik azt a kérdést, hogy most akkor mi lesz velem? Mit kezdek az életemmel? Nem a gyerekével, hanem a sajátommal.
Amikor nem marad itt mellettem, mert köszöni szépen elindul, más városba költözik, más országba, ne adj’ isten külföldön is marad. Én ettől boldogtalan leszek, örökké szomorú, esetleg még depressziós is? Mert elhagyott, mert itt maradtam egyedül. Miközben annyi időt adtam az életemből?
Vagy tudok erre úgy tekinteni, hogy ő ebben boldogan ki tudjon bontakozni, és közben én is megtaláljam a jó oldalait? Mert hidd el, egyszer ott fogsz állni te is, hogy üres lesz a lakás, a szobája, és űr lesz a helyén nemcsak a lakásban, de a szívedben is, amit eddig ő töltött ki. És kiderül, hogy nem is olyan könnyű válaszolni arra, mit szeretnék én csinálni.
Ez nem üresség. Ez egy lehetőség, még ha elsőre nem is annak tűnik.
Hol tartasz te most ebben?
Ha olvasás közben bólogattál, valószínűleg épp ezen a szakaszon mész át.
Készítettem egy rövid tesztet, ami megmutatja, hol tartasz te most az elengedésben – és hogy mi a következő lépés ami neked leginkább segítene.
Itt kitöltheted a tesztet: https://tally.so/r/2E1AEb
Vagy eljöhetsz hozzám egy 20 perces ingyenes beszélgetésre: https://bangoanikocoaching.com/#bejelentkezes
Bárhogy is döntesz, magadba fektess, mert az megtérül a gyerekeddel való kapcsolatodban is.
